A betegségek okairól - a belső ártók - az érzelmek

A kínai orvoslás alapvetően három féle kórokot definiál a tünetegyüttesek keletkezésénél: külső okot (ezek a külső ártók, avagy az időjárási tényezők), belső okot (ezek a belső ártók, avagy az érzelmek), és semleges okot (ezek a helytelen életvitelből, vagy balesetekből származó tényezők).

A belső ártók az érzelmeket foglalják magukba, méghozzá pontosan öt, illetve hét érzelemről beszél a kínai orvoslás. Az érzelmekre ebben a kontextusban úgy érdemes gondolni, mint egy skálán mozgó érzelemegyüttesre, melynek különböző árnyalatai és intenzitása lehet. Amikor például a haragról beszélünk, a harag skáláján található a frusztráció is és az őrjöngő düh is. Így az öt érzelem, ami kórok lehet, a következő: harag, eufória, töprengés, szomorúság, félelem, és ez az öt egészülhet ki az ijedtséggel és a bánattal.

Mikor lesz kórokozó egy érzelem?

Az érzelmek önmagukban nem betegítenek meg. Nem ez az alaptermészetük, a kínai orvoslásban semleges előjelűek, tehát sem nem pozitívak, sem nem negatívak. Akkor válnak megbetegítő tényezővé, ha túl intenzíven jelentkeznek, vagy túl hosszan tartunk meg egy érzelmet magunkban. Ilyen lehet egy fel nem oldódó, éveken át elhúzódó szomorúság vagy gyász. De ilyen lehet az állandó szorongás vagy félelem is. A túl intenzív állapot meg akkor jelentkezik, amikor hirtelen önt el minket valamilyen érzelem, például egy lottónyeremény feletti euforikus öröm, vagy egy ijedtség, esetleg shock, amire nincs időnk előtte felkészülni.

Miért belső kórokozók az érzelmek?

A kínai orvoslás mindig is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az ember biológiai, energetikai, érzelmi és mentális működése nem választható el egymástól. Ezek különböző szintű működések, és áthatják egymást. Ezt az alapelvet a kínai orvoslás az öt elem vagy öt fázis tanában foglalta össze a legáttekinthetőbben. Itt jól látható, hogy az emberi lény működése tulajdonképpen öt területre van felosztva az elemek szerint, és a biológiai működését tulajdonképpen öt szervpáros határozza meg a leginkább: a Fa elemnél a Máj-Epe, a Tűz elemnél a Szív-Vékonybél (és Szívburok-Hármasmelegítő), a Föld elemnél a Lép-Gyomor, a Fém elemnél a Tüdő-Vastagbél, a Víz elemnél a Vese-Húgyhólyag. A kínai orvoslásban ezek a szervpárosok nemcsak magát a szervi működést jelentik, hanem funkciókörök együttesét, és minden síkon hatnak. Így lesz minden egyes szervpárnak egy rá jellemző érzelmi működése: a Májnak a Harag, a Szívnek az Euforikus öröm, a Lép-Gyomornak a Töprengés, a Tüdőnek a Szomorúság, és a Vesének a Félelem. Ez azt jelenti, hogy az adott szerv a hozzá tartozó érzelemre rezonál, vagyis egy Máj tüneteket tartalmazó kórképnél hajlam lesz a harag skáláján fellelhető érzelmi megnyilvánulásokra. Vagyis olyan, mintha a Máj teremtené meg az érzelmet. Ezért hívják belső kórokozónak tehát az érzelmeket, mert bennünk születnek meg, nem kívülről érkeznek. Ezért is tartja a kínai orvoslás a legsúlyosabb kórokozóknak őket, mert nincs ellenük védelmi rendszerünk, mint a külső ártók ellen a csatornarendszer. És mivel a különböző síkok hatnak egymásra, a szervi működés meggyengülésekor előbb-utóbb meg fog jelenni a szervhez tartozó érzelem, és ez fordítva is igaz. Egy hosszan fennálló érzelem meg fogja gyengíteni a hozzá tartozó szervkör működését. Vagyis a harag rombolni fogja a Máj funkcióköreit, a szomorúság pedig a Tüdőét.

Hogyan hatnak a belső ártókká vált érzelmek?

Megzavarják a qi mozgását, hatással vannak a vér és testfolyadékok áramlására, és végső soron megzavarják a Shent (a Shen a kínai orvoslás egyik alapszubsztanciája, magában foglalja az ember lelki és szellemi működését és a tudatot, úgy tekinthetünk rá, mint a személyiség központi rendező elvére). Ez a hatás természetesen felborítja a testi-lelki-szellemi egyensúlyt, és előbb-utóbb tüneteket fog okozni. Minden egyes érzelem sajátosan hat a qi mozgására:

• a Harag felfelé viszi a qi-t (és a vért), ezért haragnál az első tünetek a felső testrészen és a fejen jelentkeznek: kivörösödött szem, arc stb.
• az Euforikus öröm kiviszi a qi-t a testből és szétszórja – ha kiszóródik a qi, kiüresedés érzet marad utána
• a Töprengés csomósítja a qi-t
• a Szomorúság fogyasztja a qi-t (aki szomorú, élettelenné válik, gyengévé – qi hiányos lesz)
• a Félelem lefelé vezeti a qi-t (gondoljunk a vizsgadrukknál jelentkező gyakori vizelési ingerre, kisgyerekeknél a bepisilésre)

Hogyan gyógyíthatjuk meg az érzelmeinket?

• mivel az érzelmek is a qi egyik megnyilvánulása, és mivel a qi akkor működik jól, ha mozog, ezért az érzelmeknek is biztosítanunk kell a mozgást, vagyis hogy ne rekedjenek meg bennünk. Latinul az emotio éppen ezt jelenti.
• Az érzelmek szabad áramlását azzal biztosíthatjuk a leginkább, ha nem állunk ellen nekik, vagyis ha hagyjuk átfolyni magunkon őket. Lehet, hogy nem jó szomorúnak lenni, de sokkal hamarabb átmegy rajunk a szomorúság, ha elfogadjuk, és ha elfogadjuk a veszteséget is, ami mögötte van.
• a másik lehetőség, hogy fizikailag mozgatjuk a testet: egy feszült testben rengeteg érzelem esett foglyul, a mozgás segít kiszabadítani a bent rekedt érzelmeket
• egy jó légzőgyakorlat (akár mozgásgyakorlattal összekötve) könnyen fel tud szabadítani minket a számunkra kezelhetetlen érzelmektől (gondoljunk csak arra, milyen megnyugtató tud lenni egy zaklatott helyzetben pár hosszú kilégzés)
• az érzelem tudatosítása is egy lépést jelenthet előre az érzelmek kezelésében – sokszor egy érzelem elbújik egy másik érzelem mögé, például a harag mögött nagyon sokszor a félelem áll.
• az érzelmeinket tudatosíthatjuk az ételeken keresztül: minden érzelem egy adott ízvilág és egy adott típusú étel preferálására hajlamosít, ha éppen nem tudunk mit kezdeni az adott érzelemmel – figyeljük meg, mi után sóvárgunk a leginkább, vagy mire vágyunk, amikor elöntenek minket az érzelmeink (az ízek és az érzelmek kapcsolatáról itt)
• és végül fel is használhatjuk egy adott érzelem energiáját: a harag például nagyon nagy energiákat tud megmozgatni – fogjuk be ezt a feltámadó energiát valami hasznos tevékenységbe, amihez eddig nem volt erőnk (például lomtalanítás, favágás, lakás átrendezése stb.). A szomorúság meg befelé fordít minket, ez egy jó alkalom arra, hogy rendezzünk magunkban elrendezetlen dolgokat. Sokkal könnyebb a szomorúság qi-jével befelé fordulni, mint máskor, amikor éppen süt odakint a nap és csiripelnek a madarak.

Miért kaptuk az érzelmeket?

Az emberi létezés legsajátságosabb része az érzelmi életünk. A testhez kapcsolódnak, és az érzelmeknek köszönhetően tapasztalhatjuk meg a létezést. Ahhoz, hogy be tudjunk fogadni egy életeseményt, hogy egy élethelyzet vagy ember meg tudjon érinteni minket lelkileg, az érzelmeinkre van szükség. Azért kaptuk őket, hogy megélhessünk dolgokat, hogy szerethessünk vagy utálhassunk valamit. Azért kaptuk őket, hogy kapcsolódhassunk az élethez rajtuk keresztül. És hogy kapcsolódhassunk mindahhoz, amit meg kell tanulnunk, hogy fejlődhessünk. És a fejlődésünk végső soron attól függ, hogy hogyan rendezzük el magunkban az érzelmeinket: elengedjük őket, és csak a tanulságot visszük magunkkal, vagy ragaszkodunk hozzájuk, elzárva ezáltal a tovább lépés lehetőségét magunk elől.