Egy korábbi bejegyzésben (Anyák a mesékben) már írtam arról, hogy milyen anyaképekkel találkozhatunk a mesékben. És míg az anyák gyakran és viszonylag könnyen váltanak át mostohába, addig az apa figurák között nem találunk mostohákat. Ennek okát szintén megmutattam a korábbi bejegyzésben.
De akkor milyen apaképekkel találkozhatunk?
Ezekben az esetekben egyértelmű, hogy apaképpel van dolgunk, de ezen kívül még előfordulnak olyan alakok a mesékben, akik valamilyen módon szintén az apa szerepét töltik be:
A felsorolásból látszik, hogy az apa alakok sokkal többféle szerepben jelennek meg a mesékben, mint az anya figurák, amik nagyon leegyszerűsítve édesanya vagy mostoha, tündér vagy boszorka formájában szerepelnek. Ahogy szó volt a korábbi bejegyzésben arról, hogy az anya alakja mindig valahogy a tápláláshoz kapcsolódik, és az anyával való konfliktusok a mesékben mindig a táplálás körüli, illetve a női életerő körüli témához kapcsolódnak, az apa figuráknak is megvan a maga küldetése. Ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos tisztázni, mit is tud az elég jó apa?
A felsorolásból látszik, hogy az apával való kapcsolat nem olyan bensőséges és melegséget adó, mint az anyával való kapcsolat, hanem sokkal inkább azt mondhatnánk, hogy az izgalom, kaland, változatosság, energikusság jellemzi, és egy teljesen más síkon mozgatja meg az embert. Ezért az apa mesékben betöltött szerepét úgy érthetjük meg, ha látjuk, hogy az apa alakja az élettervet, és az életterv mögötti erkölcsi rendet képviseli, szigorúbban fogalmazva a törvényt. Ezért amikor egy apa figurával találkozunk a mesében, az apa alakjából a bennünk élő apai elvről, a minket mozgató belső törvényről, illetve ennek a törvények a működőképességéről, erejéről kapunk információkat.
Amikor úgy indul a mese, hogy vastag falú kővárban él a királylány az öreg édesapjával, elkezdhetünk gyanakodni, hogy vajon milyen állapotban van a belső rendünk, mennyire merevedtek be és öregedtek el a minket mozgató életelvek, vagy mennyire tartanak szigorú, szabadságot és rugalmasságot nem ismerő keretek között az erkölcsi rendet képviselő hiedelmeink? Mennyire tudnak ezek a hiedelmek, belső törvények megújulni, ha öreg király képviseli az apa figurát? És mennyire tudjuk megengedni magunknak a növekedést, az életet előre mozdító lépések megtételét a kővárként körénk épülő életelveink között?
Az apa alakjából ezen kívül információt kaphatunk azzal kapcsolatban is, hogy milyen életterületen vagyunk elakadva. Az apákkal való konfliktusok általában két témában mutatkoznak meg: az apa-lánya kapcsolatokban a párválasztás területén, az apa-fia kapcsolatokban a párválasztás és útnak indulás, a próbatételekkel való szembenézés területén.
A fenti felsorolásból talán látható, hogy mennyivel összetettebb az apával való kapcsolat a mesékben, mint az anyával való kapcsolat. Az anya a kezdeteknél van ott, és az elemi szintű működést biztosítja, a belső tartalom felépítését, a testi struktúráktól kezdve az érzelmi, lelki struktúrákig. Az apa viszont az életünknek egy előrehaladottabb időszakában lép aktívan és kezdeményezőn az életünkbe, és az érzelmi sík fölött található szellemi sík kiépüléséért felelős. Itt már nemcsak a belső dolgokkal kell tudni kapcsolódni, hanem a külső dolgokkal is, és azokat össze kell hangolni a belső dolgokkal. Ettől függ az életben való boldogulásunk, és a kiteljesedésünk – vagyis az, hogy elnyerjük-e a királyságot vagy sem, végig tudunk-e menni az életutunkon vagy sem, meg tudjuk-e teremteni a saját birodalmunkat vagy sem.
A sérült apaképek a mesékben azokat a traumatikus állapotokat fogják megmutatni, amik a bennünk lévő megsérült apai működésből, apai elvből származnak. Azokra az egyensúlytalanságokra fogják felhívni a figyelmünket, amik helyreállításért, gyógyulásért kiáltanak. Egy gyenge, háttérbe húzódó apa figura mellett a mesékben a lányok a mostoháik áldozatává válnak, mert az apa nem biztosítja számukra a védelmet és a megküzdési stratégiákat. Ezek a lányok mindig sok megaláztatás és szenvedés árán tudnak csak kilépni méltatlan helyzetükből, és bujdokolva érlelődnek, míg képesek belső erőforrásaikat felfedezni és életre kelteni, hogy aztán újra megjelenhessenek a külvilágban, és helyreállíthassák megsérült határaikat, elfoglalhassák méltó helyüket (pl. a Hamupipőke című mesében).
Hosszasan lehetne az apai alakokat sorolni, illetve a meséket, amikben apák szerepelnek. Hosszasan lehetne a történeteket is mesélni az apákkal kapcsoltban, de egy közös motívum mindenképpen felfedezhető a mesékben: az apáknak köszönhetjük, hogy elindulunk az utunkon. Néha ez sajnos drámai körülmények között történik a mesékben is, de egy biztos: ha nem indulunk el, sosem érkezünk meg oda, ahol a kiteljesedésünket elérhetjük. A mesék arra hívnak, hogy ne féljünk kilépni a kényelmes, szimbiotikus gyermeki állapotból, mert egy egészséges apai elv fáklyaként fogja világítani az utunkat.
Egy ötrészes reflexió ötödik része életünk évszakairól, azok kihívásairól, tanulságairól, és arról, hogy hogyan segíthetnek minket az évszakok a kínai öt elem tan szerint
Egy ötrészes reflexió negyedik része életünk évszakairól, azok kihívásairól, tanulságairól, és arról, hogy hogyan segíthetnek minket az évszakok a kínai öt elem tan szerint
Egy ötrészes reflexió harmadik része életünk évszakairól, azok kihívásairól, tanulságairól, és arról, hogy hogyan segíthetnek minket az évszakok a kínai öt elem tan szerint
© Copyright 2022. Ortutay Romola e.v.
