Mitől félünk igazán?

Néha könnyű megválaszolni ezt a kérdést: félünk a pókoktól, a magasságtól, a repüléstől, a víztől. Félünk attól, hogy egy szerettünknek baja esik, vagy hogy nem megyünk át a vizsgán. Vannak rövid életű félelmek az életünkben, amiktől hamar meg tudunk szabadulni, és vannak tartós félelmek, amik időről időre visszatérnek, és csatára hívnak bennünket. Vannak félelmek, amiknek meg tudjuk nevezni a konkrét okát, és vannak félelmek, amiknek csak a hidegét érezzük valahol a testben, anélkül, hogy konkrétan nevén tudnánk nevezni.

Amikor megfájdul a nyakunk egy rosszul átaludt éjszaka után, és nem tudjuk jobbra fordítani reggel a fejünket, mit teszünk? Nem fordítjuk jobbra a fejünket, amíg ki nem lazul az izom. Amikor fáj a bal lábunk, ha ráterhelünk, mit teszünk? A másik lábunkat terheljük inkább járás közben, és bicegve megyünk. Ha hosszú távon fennáll a probléma, kialakul az ún. antalgiás, vagyis „fájdalom ellenes”, fájdalom kerülő testtartás. Az antalgiás testtartás lényege, hogy ne érezzük a fájdalmat a sérült testrészen, de ennek az az ára, hogy eltorzul a testünk a fájdalom elkerülése következtében felvett testtartás miatt.

Lelki síkon ugyanez a folyamat játszódik le. Vagyis mitől félünk? Attól, ami a legjobban fáj. Ami fáj, azt nem akarjuk, hogy bármi megérintse. Hogy bármi hozzáérjen. Nem akarjuk, hogy érezhetővé váljon. Így lelkileg is kialakul bennünk egy antalgiás „lelki tartás”, vagyis egy antalgiás magatartás. Ennek ugyanaz a lényege, mint az antalgiás testtartásnak. Kerülni akarjuk azokat a helyzeteket az életünkben, amik a legnagyobb fájdalmat okozhatják nekünk. Ennek viszont az az ára, hogy torz módon tudunk csak reagálni, ha mégis szembe kerülünk az adott élethelyzettel.

Ki mitől fél, és ki hogy fog reagálni?

A kínai Öt elem tan szerint az embert ugyanaz az öt elem alkotja, ami a világot is felépíti. Mindannyiunkban mind az öt elem megtalálható, csak egy vagy kettő dominánsabban működik bennünk. Az elemek működési mechanizmusokat jelentenek minden síkon (testi, érzelmi, lelki, mentális), amelyek segítségével le tudjuk éni az életünket. Minden elemnek van egy olyan területe, ami a gyenge pontja lesz. Ahol sebezhetővé válik a működése. Ami a legjobban fog fájni, ha valaki vagy valami hozzáér. Egy olyan helyzet, amitől félni fog.

A Víz elem dominanciája esetén az ember az elárulástól fog félni, attól, hogy bizalmat adott valakinek, aki aztán méltatlan lett erre a bizalomra. A bizalom elvesztése vonatkozhat egy élethelyzetre is, amibe sok bizalmat fektetett valaki, de végül csalódni kellett – ez lehet egy munkahelyhez fűzött bizalom.

A Fa elem dominanciája esetén az ember a kudarctól fog félni, attól, hogy nem ő lesz a győztes, hogy vereséget szenved abban, amiért annyi energiát beáldozott.

A Tűz elem dominanciája esetén az ember az elhagyatástól fog félni a legjobban. Attól, hogy miután megnyílt egy másik embernek egy intim kapcsolatban, elhagyják, mert nem elég szerethető.

A Föld elem dominanciája esetén az ember a változástól fog félni, attól, hogy a megszokott környezet, a megszokott emberi kapcsolatok más irányt vesznek, és megrendíti az ő biztonságosnak hitt világát.

A Fém elem dominanciája esetén az ember attól fog félni, hogy nem becsülik meg. Nem értékelik eléggé a munkahelyén, nem ismeri el a főnöke, az édesapja, a házastársa stb.

Ezek a félelmek mindannyiunkban megtalálhatók. Az elem dominanciája nem azt jelenti, hogy csak a rá jellemző félelmet élheti meg, hanem azt, hogy a domináns elem lencséjén keresztül élünk meg minden számunkra fájdalmas vagy fenyegető helyzetet. Egy Tűz dominancia esetén az elhagyatástól való félelem a nem szerethetőség félelmével kapcsolódik össze. Egy Fém dominancia esetén az elhagyatás a Fém elem félelme alapján magyarázható: a Fém típus úgy értelmezi az elhagyatást, hogy azért hagyták el, mert ő nem elég értékes.

És hogy reagálunk az egyes elemek dominanciája esetén?

A Víz kerülni fogja azokat a helyzeteket, amikben a bizalma sérülhet. Ezért inkább visszahúzódik magába, elzárva magát a kapcsolódás lehetőségétől.

A Fa kerülni fogja a vereséggel járó helyzeteket, ezért törtetni fog előre akkor is, ha már tudja, hogy rossz úton jár. Inkább eltörik, mint hogy meghajoljon.

A Tűz kerülni fogja az elhagyással járó helyzeteket, ezért a kapcsolataiban túlságosan ragaszkodóvá válhat, amit a másik megterhelőnek, fojtogatónak élhet meg.

A Föld kerülni fogja a változásokat, ezért túl merevvé válhat, és túlságosan ragaszkodhat olyan helyzetek fenntartásához, amik már egyáltalán nem szolgálják az életét.

A Fém pedig kerülni fogja az olyan helyzeteket, amikben kritizálhatják, ezért maximalista és perfekcionista lesz, mindenkinél tökéletesebb, amivel a hibázás minden lehetőséget kizárja az életéből. Ezáltal lesz merev és túlszabályozott az élete.

Mindenki a saját félelmeinek a szűrőjén át értékel minden helyzetet, és mindenki arra lesz a legérzékenyebb, ami a domináns elem működésével társul. Mindannyian félünk az elhagyatás fájdalmától, de a Tűz elemű személy ezt mindig drámaiabban él majd meg, mint bármelyik másik típus. És sokkal gyakrabban is éli majd meg, mert ami fáj, az mindig uralni fogja a létezésünket, amíg meg nem gyógyítjuk, akár antalgiás a tartásunk, akár nem.