Születés

„Az Ég alászáll, a Föld felemelkedik” – ez az ember teremtésének pillanata.

A születés a teremtés legtraumatikusabb és egyben legmagasztosabb folyamata. Az aranytojást tojó sas című mese egy csodálatos teremtéstörténet arról, hogyan teremti meg az Anyaföld az első ember megszületéséhez szükséges körülményeket. Gyönyörű képekkel mondja el a mese, hogyan készül fel a női test a születendő gyermek befogadására és kihordására.

Miért traumatikus mégis ez a folyamat? Mert a születés az a pont az életkörön, amikor az Egységből kilépünk a polarizált földi létbe. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a kínai szemlélet szerint tíz holdhónapnyi időre van szüksége a leszülető Léleknek, hogy a földi közeghez hangolja magát.

A létünk nem a születéssel kezdődik. Folyamatok vagyunk, amelyen a születés egy dimenzióváltási pont. Az a pont, ahol az, ami valójában vagyunk, besűrűsödik és redukálódik egy körülhatárolt formába, az a pont, ahol a láthatatlan térből átlép a láthatóba.

A kínai szemlélet szerint a születés a fogantatással indul, amikor is az anyai és az apai Esszencia egyesül. Az Esszencia egy olyan szubsztancia, egy olyan energetikai csomag, amely tartalmazza az egész életünkre és fejlődésünkre vonatkozó információkat. Az egyesülés pillanatában ebbe az Esszenciába beszippantódik az, amit a kínai orvoslás Shennek nevez. A Shent a lényünk lelki-mentális-spirituális működésének, tartalmának tekinthetjük. A mi fogalmaink szerint lehet ezt Léleknek vagy Szellemnek nevezni, de ez nem pontosan ugyanaz, ezért nem fordítjuk le magyarra.

A Shen egyik részének, a Po működésének köszönhetjük, hogy elkezd kialakulni egy energetikai struktúra, amire fölépül a test a tíz holdhónap alatt. Az anyaméh (kínaiul „Magzat palota”) az a tranzit, amely biztosítja azt a közeget, ahol az Égi és Földi energiák össze tudnak hangolódni egymással.

Az anyaméhből való kilépés annak a vállalása, hogy belépünk a polaritások világába. Ennek az az ára, hogy ki kell szakadnunk az Egységből a kettősségbe. A kettősség a földi létezés, ahol a yin-yang dinamikus küzdelme és egyensúlya tartja fenn az életet. Vagyis van nappal és éjszaka, meleg és hideg, fény és sötétség, születés és halál.

A születési folyamatnak abban a részében, ahol a magzat kilép az anyaméhből, három szakaszban történik meg a szeparálódási folyamat az Egységtől, vagyis a polaritásba való belépés:

• a magzat a tizedik holdhónap végére fejjel a Föld felé fordul, jelezve ezzel azt, hogy igent mond a földi életre
• a születés után bezárul a ductus arteriosus (vagy Botallo-vezeték), mely az aortát és a tüdő verőeret kötötte össze. A magzati keringés lényege, hogy még csak egy vérkör van, és a köldökzsinóron keresztül zajlik, mert a tüdő még nem aktív. A születés után nem sokkal (ez lehet pár nap is) ez az átjáró bezárul a tüdőlégzésre való átállás következtében, és kialakul a két vérkör (kis vérkör és nagy vérkör), vagyis önálló légzésre álltunk át
• a szeparálódási folyamat záró mozzanata a köldökzsinór elvágása – ezzel a pillanattal végleg elszakadtunk az Egységtől. Ezért is hívják a köldököt a „létezés sebének”, mert egész életünkben erre az elszakadásra emlékeztet. A köldökzsinór elvágásával teljesen különálló, egyedi lények lettünk, saját, különálló formával (testtel) – megérkeztünk a földi létbe 

A születés ugyanakkor a teremtés legmagasztosabb folyamata is. Mert minden születés egy új teremtéstörténet kezdete, minden egyes újabb születéssel a világ új formát ölt, olyat, ami azelőtt sohasem létezett. Így minden megszületett gyermek hatalmas átformáló erővel bír.

A születés azért egy folyamat, mert az életünkben többször megyünk át születési folyamaton. Amikor például új életszakaszba lépünk, vagy munkát váltunk, de akár egy betegségből való felépülés is egy kisebb születési folyamatnak tekinthető. Mert ugyanúgy próbára tesz, mint a születés maga: valamit elhagyunk, de cserébe valami újat kapunk, és átalakulva, új formát öltve, megerősödve megyünk tovább a nehézségek leküzdésének köszönhetően.

Ezért minden megszületett gyermek hős, aki abban a pillanatban, amikor kiszakad abból a közegből, amibe bele volt ágyazódva, elindul a hős útján, mely sokszor megpróbáltatásokkal teli, ugyanakkor felemelő utazás vissza a Forráshoz.