Mit árul el rólad az étkezésed?

“Az étkezésünk az életről vallott filozófiánk tettekben megnyilvánulva.”

Jung egyszer azt mondta, hogy az életben két helyen vagyunk igazán őszinték. Az álmainkban és a WC-n. Ez az a két hely, ahol nem tudjuk kontrollálni a belső folyamatainknak sem a végeredményét, sem a megnyilvánulását. Én ezt a sort egészíteném ki szerénytelenül a nagy mester mondása után. Van még egy hely, ahol őszinték vagyunk, és ez az étkezés. Még akkor is, ha rengeteg megszorítást teszünk az étkezésünkkel kapcsolatban, tudat alatt az étkezésünk – az, hogy mit eszünk meg és mit nem, hogyan eszünk vagy hogyan nem – a legőszintébben vall arról, hogy hogyan viszonyulunk az élethez. Az étkezésünk és az ételeink mindig a legnagyobb kompenzálások eszközei. Ami hiányzik az életünkben, vagy ami nehéz az életünkben, az étkezésünkben fogja megtalálni a pótlását. Ezért tulajdonképpen egy mély önismereti utazást ígér, ha egyszer végignézed, hogyan és miket eszel.

És most, mielőtt tovább olvasol, egy pillanatra gondold végig, ha több időd van, akkor akár írd is le, milyen típusú ételeket szeretsz enni, milyen ételeket nem szeretsz egyáltalán? Gondold végig, hogyan eszel: megadod a módját, vagy behabzsolod az ételt, esetleg fontos neked, hogy hogy néz ki az étel vagy teljesen mindegy? Követsz valamilyen diétát, tudatosan megválogatod mit eszel? Az ételre figyelsz, miközben eszel, vagy tv-t nézel, mobilozol, olvasol közben?

Mit üzen neked, amit leírtál?

Álljon itt néhány gondolatébresztő példa a kimeríthetetlen listából az étkezési szokásainkról vagy kedvenc ételeinkről.

Levesek, kásák, pépes ételek kedvelői: a kínai orvoslásban a leves a legjobb állagú és összetevőjű étel, ami a gyomorba bekerülhet. A levesek elfogyasztásánál kell a gyomornak a lehető legkevesebb munkát befektetnie az átalakításba, ezáltal kevésbé merül le, és tovább fog tudni jól működni. A kásák hasonló kategória. A kínaiaknál a legyengült szervezet gyógyszere a rizskása, ezen kívül mindennapi reggeli eledel. A gyomor védelme miatt. Ez azért fontos, mert a kínai orvoslásban a Gyomor-Lép együttes munkája biztosítja a szervezet működéséhez szükséges qi nagy részét. Vagyis ő szolgáltatja annak az energiának a nagy részét, ami fenntart minket. Amikor ilyen típusú ételekre vágyunk, sejthető, hogy a Gyomor-Lép már le van gyengülve. A levesek kedvelői tehát tudat alatt így gyógyítják magukat. De van még egy állapot, amikor ilyen típusú ételekre vágyunk: a pépek, kásák, folyékony ételek a kisbabák és az öregek eledele. Két közös dolog van bennük: még vagy már nincs foguk, és még vagy már gyenge az emésztőrendszerük. Vagyis még vagy már nem tudnak rágni. Nem tudják saját maguk, segítség nélkül megrágni és megemészteni az ételt, értsd: az életet. Akkor vágyunk ilyen típusú ételre, amikor elfáradtunk abban, hogy az életeseményeinket feldolgozzuk és kivonjuk belőle a tanulságot. Amikor elfáradtunk abban, hogy kiharapjuk magunknak azt, amire szükségünk van, és arra várunk, hogy valaki majd bekanalazza a szánkba. Akkor vágyunk erre, amikor probléma nélkül akarjuk leélni az életünket. Hát, felnőttként erre már sok esélyünk nincs.

Rágcsák kedvelői: magok, ropik, csupa olyan dolog, ami roppan egyet a fogaink között. Amikor megkívánjuk ezeket a magokat, szinte nem is lehet megkülönböztetni, hogy magára az ízre vágyunk, vagy inkább a pillanatra és érzésre, amikor szétroppan valami a fogaink között. Aztán újra, meg újra, jó nagy zajt csinálva ropogtatjuk a rágcsálnivalót, szinte elfárad benne az állkapcsunk. Amikor elfogy a rágcsa, érzünk valami átmeneti megkönnyebbülést és fáradtságot is a nagy munkától, ami a fogaink között zajlott. Nem titok, akkor vágyunk ilyen élményre, amikor zajlik bennünk egy háború, de azt nem merjük a világ előtt felvállalni. Az agressziót bent tartjuk a testünk keretei között, és ahelyett, hogy az állkapcsunkat a beszédre és kommunikációra használnánk, inkább belül rágódunk a problémán, és nem kifelé vezetjük, hanem a szétzúzott kemény magokat lenyeljük. Ezért is van, hogy másnap újabb csomag rágcsa után nyúlunk. Az biztos, így sosem derül ki a világnak, mi is okoz gyötrelmet számunkra.

Fűszeres ételek kedvelői: a különböző fűszereknek már a színe is rögtön megidézi a keleti piacok színes fűszerhalmait, egzotikus hangulatát, bódító illatát. És mennyit dob egy ételen, ha bátran befűszerezzük, hadd szóljon, hadd csípjen, a lényeg, hogy jó erősen érezzük, hogy jó erősen érezzünk valamit, ami nem az étel alapíze, hanem valami extra izgalmat ad hozzá. Nem nehéz kitalálni, ha az étel az élet szimbóluma, könnyű megérteni, milyen helyzetekben vágyunk ilyen fűszeres ételre. Amikor az életünk már nem ad izgalmat, amikor azt érezzük, hogy az életünk a maga valóságában nem elég ízletes, nem elég fűszeres, nem elég szenvedélyes, az étel kiváló lehetőség arra, hogy ezt kompenzáljuk. Enne az egyik veszélye az, hogy az ízlelőbimbóink egy idő után érzéketlenné válnak a sok pótléktól, ahogy mi is érzéketlenné válunk a szenvedély utáni hajszában az apró, kevésbé fűszeres örömökre. A másik pedig, hogy a probléma gyökere, vagyis az, hogy nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy szenvedéllyel éljük az életünket, szintén nem oldódik meg.

Megrögzött diétázók: egy diétának sok oka lehet, pl. inzulinrezisztencia, cukorbetegség vagy valamilyen más kórkép. Most nem róluk beszélünk. Azokról inkább, akik tudatosságból választanak egy egészségesnek tűnő étrendet, például vegetáriánus étrendet. Minden diétának van egy közös pontja: bizonyos dolgokat megenged, bizonyos dolgokat meg kifejezetten tilt. Vagyis polarizál: van, ami “jó”, és van, ami “rossz”. A tiltott dologtól függően mutatkozik meg, hogy hol az árnyék, amit nem vagyunk hajlandók magunkban elfogadni. A diéta lesz az eszköz arra, hogy a számunkra “veszélyes” dolgoktól távol tartsuk magunkat, és a “jó” dolgokkal a biztonságos mezőben maradjunk. Minden diétának csak akkor van értelme, ha megelőzte az árnyékunk (az elutasított dolog) tudatos feldolgozásának folyamata. Akkor a javunkra válik, máskülönben viszont csak egy korlátozó erő lesz az életünkben, ami azt az üzenetet hordozza, hogy az élet veszélyes, védekezni kell ellene.

Mindannyiunknak vannak hiányai, félelmei, amik megoldásra, gyógyításra szorulnak. Használd az étkezési mintáidat arra, hogy megértsd, mi mozgat belülről, amikor eszel, amikor ételt választasz. Legyél önmagad legirgalmasabb gyógyítója az étkezésen keresztül.