Mit árul el a testtartásod?

A testtartás mindig választások eredménye. Gerincferdülés, púpos hát, előre lógó fej, befelé fordult láb – mind a bennünk folyó érzelmi konfliktusok jelzése számunkra, és a test segítség kérése a gyógyulásért.

Jó pár évvel ezelőtt egy ballagáson voltam. Fegyelmezetten álltunk és vártuk a ballagó osztályokat, hogy elvonuljanak előttünk. Már lehetett hallani az éppen érkező osztály éneklését, amikor egyszer csak az osztályt megelőzve előbukkant egy fotós, egy ötven körüli férfi – a ballagó osztályt fényképezte. Igazi látomás volt, az egyik leggyönyörűbb férfi volt, akit valaha láttam életemben. A mellettem álló, velem egykorú nő is csendesen kifejezte a látvány miatt érzett örömét. Amikor másoknak elmeséltem ezt a jelenést, megkérdezték, mi tetszett annyira rajta. És én ezt válaszoltam: az, hogy párhuzamosan tette a lábfejét járás közben.

Kiábrándító, tudom. De akkor már évek óta foglalkoztam mozgásterápiával, és a legmegrendítőbb élményeim közé mindig a tengerparti vagy balatoni nyaralások tartoztak, ahol tömegével láthattam az emberi testeket egy szál fürdőruhában. És sajnos azt, hogy milyen kevesen vannak azok, akiknek a helyén vannak az ízületeik, egészséges a gerincük, és jó a testük statikája. A legmegrázóbb az a tapasztalat volt, hogy már a fiataloknál is súlyos eltéréseket láttam.

Mi történik a testünkkel a felnövekedésünk során?

Sokan azt gondolják, hogy egy gerincprobléma vagy egy ízületi probléma pusztán a mozgásszervrendszer „meghibásodása” miatt jön létre. Mert gyengék az izmok, és nem tudják tartani a gerincet. Vagy mert úgy született, hogy be volt szűkülve a csípőízülete. De ez nem a teljes igazság.

Korábbi bejegyzésekben már írtam arról, hogy a lényünk több rétegből áll. A testünk nem pusztán sejtek összessége, hanem egy lelki és szellemi tartomány is. Minden, amit érzünk, gondolunk, és megoldatlan marad, ráíródik a testre.

Ez a hétköznapokban könnyen látható:

• ha valakivel szemben védeni akarjuk magunkat, kicsit behúzzuk a mellkasunkat, előre toljuk a vállunkat és még talán össze is kulcsoljuk a karunkat. Hogy ne férjen hozzá a szívünkhöz.
• Ha feszültek vagyunk, felhúzzuk a vállakat és befeszítjük.
• Ha szomorúak vagyunk, összegörnyedünk.
• Ha túlságosan empatikusak vagyunk és mindenhol ott akarunk lenni, akkor meg előre csúszik a mellkasunk („mellbedobással” járunk).

És lehetne még sorolni.

A testtartásunk mindig az élettel szemben felvett pozíciónkat mutatja meg. Azt, hogy milyen érzelmekkel, érzésekkel, gondolatokkal viszonyulunk a felénk érkező impulzusokhoz.

Ezek nem tudatos dolgok, ezt megint szeretném kihangsúlyozni. A testünk mindig úgy működik, hogy az adott helyzetben a lehető legbiztonságosabb pozícióban lehessünk, ezért változtat a tartásunkon.

Ezért, ha odafigyelünk a testünkre, és megértjük a jeleit, kapcsolatba kerülhetünk azzal az érzelmi komplexummal, ami a testtartásunkat kialakítja. Egy helyes testtartás kialakítása nem pusztán testi folyamat kell, hogy legyen. Hanem lélektani is. Ugyanúgy, ahogy egy lelki trauma feloldása sem pusztán lélektani folyamat, hanem testi és biológiai folyamat is egyszerre.

Mit üzen nekünk a lábunk?

• a lábakra támaszkodik az egész test és az egész lényünk (amikor félünk, szorongunk, izgulunk, elkezd remegni a lábunk)
• a láb érintkezik a földdel – tartja a kapcsolatot az anyaggal – a világgal való kapcsolódásunkat szimbolizálja. A magas sarkú cipő elemel a valóságtól.
• egyszerre biztosítja a stabilitásunkat és a mozgásunkat – egyensúlyban tart – a lábak segítségével tudunk eljutni egyik pontból a másikba, tudunk haladni az úton (minden értelemben) és eljutni a célunkig
• ha stabilan tudunk állni, stabilnak érezzük a pozíciónkat a világban, a közösségünkben stb.
• az, hogy mennyire stabilan állunk mutatja meg, milyen érzelmi és kapcsolati támaszaink vannak
• a lábakon keresztül tudunk gyökeret verni, földelni – ha lábujjhegyen állunk, „fellebegünk” a földről – aki két lábon áll a földön, az meg tudja valósítani a terveit, nem csak ábrándozik, mint a „lebegők”
• a merre tartok kérdésének a képviselője
• a lábak a gyökér csakra hatása alatt állnak, a gyökér csakra az élet-halál témakörét hordozza
• a lábak a kínai orvoslásban a Vese uralma alatt állnak. A Vese érzelme a félelem, ami könnyen lesüllyed a lábakba

Milyen lábbal kapcsolatos problémáink lehetnek?

A láb rengeteg feszültséget tud összegyűjteni, hiszen a fenti felsorolásban látszik, hogy a legmélyebben fekvő témakörökkel kapcsolódik: az élet és halál elfogadásával kapcsolatos konfliktusainkat hordozza, a félelmeinket gyűjti össze, a haladással való feszültségeinket, a céljaink megvalósításával kapcsolatos félelmeinket, nehézségeinket, a stabilitásunkat, pozíciónkat – ezek az emberi létezés alapkérdései – ezért tudjuk néha azt érezni egy feszültségekkel teli nap után, mintha ólomból lennének a lábaink. És ha nagy krízisben vagyunk, egyenesen azt érezzük, hogy kihúzták a lábunk alól a talajt.

Mit olvashatunk le a lábakról?

• a kifelé forduló lábfej járás közben: olyan, mintha az ember mindig rúgna is egyet valahová. Ha mindkét lábfej más irányba néz, nem egyértelmű, hogy milyen irányba akar haladni a gazdájuk. Nincs felvállalt életterv, életcél, vagy nagyon bizonytalan. Ezen kívül a kifelé fordított lábfej nagyobb stabilitást, támaszt ad lelkileg

Kérdés: milyen hiedelmek, félelmek fordítják el a lábfejedet a célodtól? Miért vagy olyan bizonytalan az életutadat illetően? És kire haragszol? Mire haragszol, amikor kifelé rúgsz egyet? Milyen frusztrációdtól nem tudsz megszabadulni? Mit akarsz lerázni magadról?

• befelé forduló lábfej járás közben (csámpa): ilyenkor a lábfejek úgy mozognak járás közben, mintha saját maguk előtt próbálnák elzárni az utat. Ilyenkor a csípőízület is zártabb, a térdek is befelé fordulnak, minden az összezárás felé tart.

Kérdés: miért blokkolod a saját előre haladásodat? Miért szabotálod az utadat? Milyen félelmek akadályoznak abban, hogy afelé haladj, amire igazán vágysz? Milyen hiedelemrendszer korlátoz abban, hogy új utak felé nyiss, új dolgokat próbálj ki a világban? Milyen mintához ragaszkodsz? Vagy milyen hitrendszerhez vagy ennyire hűséges? Miért nem mered felvállalni a saját utadat?

Hogyan erősítheted a belső stabilitásodat?

Ez a gyakorlat sokat segíthet abban, hogy kezelni tudd a szorongásaidat, félelmeidet, és közben meg tudd őrizni az egyensúlyodat.

A képen látható testtartást vedd fel:

1. a jobb talpadat támaszd a bal combodhoz vagy térdedhez, miközben kifordítod oldalra a térdedet
2. a két kezedet emeld vállmagasságba oldalra és nyújtsd ki
3. ha ez megvan, gondolj valami nagyon pozitívra, valami olyanra, ami ellazít, megsimogatja a szívedet, mosolyt varázsol az arcodra – és figyeld meg, hogy mennyire tudsz stabil maradni így ebben a tartásban. Mindenképpen találj egy olyan élményt, tárgyat stb., ami benne tud tartani stabilan a pózban
4. ezután most gondolj valamire, ami nagyon stresszel, ami feszültséget okoz neked – ugyanígy figyeld meg a testtartásodat – benne tudsz maradni a pozícióban? Vagy kidőlsz?
5. ezután cserélhetsz lábakat, a bal talpadat támaszd a jobb combhoz, és végezd el ugyanezt a gyakorlatot. Volt különbség? Melyik lábad a stabilabb? Melyik oldalad az erősebb?

Ha kidőltél a pozícióból, akkor gyakorold ezt a gyakorlatot. Először mindenképpen nyitott szemmel csináld. Ha már stabilan tudsz állni akkor is, amikor a stresszes helyzetekre gondolsz, akkor próbáld ki ezt a gyakorlatot csukott szemmel is. Milyen érzés?

(Boka és térdsérülés esetén ne csináld!)

Visszatérve a bejegyzés elején emlegetett férfira: érthető már, hogy miért szép, ha valakinek a helyén van a lába? Hogy önazonos magával és mer haladni a saját útján? Szép (volt). Egyszerűen szép.