Életünk évszakai - TÉL

TÉL

Kép: téli táj. Amikor téli tájat nézel, az az érzésed támadhat, mintha minden állna. Nincs mozgás. Csend van és nyugalom, de ez a nyugalom akár ijesztőnek is tűnhet. Mintha az élet maga is meg lenne fagyva. Ugyanakkor ahogy nézed a havas tájat, érezheted, hogy van ebben valami tisztaság, átláthatóság, és valami ünnepélyesség is, ahogy a hó fehér ruhába öltöztet mindent. Az élet visszahúzódik egy láthatatlan térbe, és a mag a föld alatt csendesen érlelődik. És ahogy beszívod a friss, tiszta, éles téli levegőt, érzed, ahogy benned is végig mos valamit a tél láthatatlan ereje. Talán felmerül benned a kérdés: mihez lehet itt kapcsolódni? Honnan lehet itt életet meríteni? Miből lehet majd táplálkozni? És honnan jön majd az erő, ami megújítja az életet?

Víz fázis: ahogy a víz útja is mindig a legmélyebben fekvő pont felé halad, a téli időszak is a saját mélységeinkhez vezet vissza. Ahogy csökken a fény és növekszik a sötétség és a hideg, egyre inkább szűkül be az életterünk, és visszahúzódunk a meleg otthonunkba, visszahúzódunk (a) magunkba. A természet már nem ad semmit, minden fagyos és dermedt. Az egyetlen hely, ahonnan erőt meríthetünk a saját belső erőforrásunk. Az esszenciánk – minden élet alapja. Ebben az időszakban csak ez marad. Az életet csak innen tudjuk megújítani, magunkból, A MAGUNKBÓL, és magunkból is abból, ami visszavisz az eredetünkhöz, ahhoz a potenciálhoz, amiből az új élet kibontakozhat.

Mit tanulhatunk a téltől?

A bizalmat és a türelmet. Megtanulhatunk bízni abban, hogy az élet tavasszal folytatódni fog, csak ki kell várni. Bízhatunk abban, hogy a mag a hó alatt a legnagyobb hideg ellenére is felerősödik annyira, hogy tavasszal át tudjon törni a talajrétegeken és meg tudjon mutatkozni a világban. Megtanulhatunk bízni abban, hogy újra tudjuk teremteni az életet. Hogy ami megfogan bennünk, azt, ha gondozzuk, védjük, tápláljuk, meg tud majd születni a fényre. És megtanulhatjuk azt is, hogy a mag érlelődését nem lehet siettetni.

A tél az életünkben:

• A tél az elmúlás és egyben a fogantatás időszaka is az életünkben, vagyis életünk végső és kezdő szakasza.
• Minden ötlet, terv, projekt megfoganásának az időszaka, minden folyamat kezdete és vége.
• Valahányszor valami újba kezdünk, ez az időszak előzi meg, ahol inkább intuitívan létezik bennünk valami, amit még nem tudunk esetleg definiálni, de ami később egy konkrét tervvé növi ki magát.

Mit tegyél télen?

• Álmodozz, figyelj belülre, engedd, hogy jöjjenek az ötleteid. A tél a fogantatás ideje, ilyenkor könnyebben hozzáférünk azokhoz a belső értékeinkhez, amikből azok a tervek születhetnek meg, amikre hívást érzünk, ami miatt szívesen kelünk fel minden reggel. Ilyenkor azok a dolgok tudnak megszólítani, amik a lelkünk mélyéről kiáltanak hozzánk, amik összekapcsolnak minket az eredeti természetünkkel, azzal, amik valójában vagyunk, vagyis az esszenciánkkal.
• Pihenj és töltődj. Ahogy a természet is kimerült az erőforrásaiból, és a legalacsonyabb lángon tartja fenn magát, neked is töltened kell a raktáraidat, a belső erőforrásaidat. Hogy amikor eljön a tavasz, legyen erőd megvalósítani mindazt, amit most megálmodtál. Tégy úgy, mint a mag a földben: várj türelemmel, pihenj, töltődj, érlelődj és őrizd magad.

Mik a tél kihívásai?

• A hideg és a mozdulatlanság. A hideg megdermeszt, összehúz és lelassít – mindent. A testünkben és az érzelmeinkben is. A téllel akkor tudunk jól együtt lenni, ha megértjük a természetét, kihasználjuk, amire meghív, és kompenzáljuk, amiben kihívás elé állít. A testet melegíteni kell és mozgatni, kívül – belül. Mozgatni az izmokat és az ízületeket, de mozgatni az anyagcserét is, hogy ne alakuljon ki bennünk felhalmozódás.
• Érzelmi síkon felerősödnek a félelmek. Ha nincs meg a bizalmunk az élet természetes körforgásában, akkor félelemmel tölthet el az az elengedés, ami a természetben zajlik. A fák teljesen elengedik lombkoronájukat, és visszahúzzák esszenciájukat a gyökerekbe. Amit mi látunk, az a csontvázuk. Ami valójában van: a gyökerekben forradalom zajlik. A fák készülnek az új életre.

A tél üzenete

Minden végső pont egy áthaladási pont. Az a pont, ahol minden ciklus véget ér, és ahol minden ciklus kezdődik.

A tél kérdése

Ha egyetlen dolgot hagyhatnál hátra az utókornak, ami téged a legjobban kifejez, mi lenne az? Mit tartanál a legfontosabbnak magadból itt hagyni? Ne gondolkodj ezen a kérdésen, próbáld meg inkább intuitívan megválaszolni. Milyen válasz jön a kérdésre a szíved mélyéből?

Gyakorlatok télre:

• vezess álomnaplót
• hallgass meditatív zenéket
• végezz meditációt
• olvass inspiratív könyveket
• szemlélődj
• végezz meditatív, szemlélődő tevékenységeket: teázás, séta, erdőjárás
• vezess naplót, végezz önreflexiós gyakorlatokat
• hozz be a napjaidba valamilyen kreatív tevékenységet: festés, írás, rajzolás, zenélés
• végezz légzőgyakorlatokat vagy valamilyen tornát (daoyin, qigong, jóga, tai ji)

Célkitűzés télen:

• az esszencia védelme és táplálása – önmagunk lényegének védelme és táplálása
• összekapcsolódás az esszenciával, ami a múlt, mert az őseink örökítették át nekünk, és egyben a jövő, mert egy olyan potenciál, amiből bármi kibontakozhat