A test univerzuma – a Hivatalok

A kínai orvoslás világa és fogalomtára itt Európában első látásra talán befogadhatatlannak tűnhet. A nyugati orvoslástól merőben eltérő terminológiával dolgozik a kínai orvoslás, és ráadásul más szemlélettel is közelíti meg a dolgokat.

A kínai orvoslás az emberre úgy tekint, mint egy univerzumra, melyben ugyanazok a törvényszerűségek uralkodnak, mint a világegyetemben. E szemlélet szerint az ember nem pusztán sejtek összessége, hanem egy olyan összetett rendszer, melynek különböző rétegei vannak. Ezeknek a rétegeknek egy része látható és kézzelfogható – ez a test, más részei viszont szabad szemmel nem érzékelhetők, mégis az ember működéséhez nélkülözhetetlenek – ilyen az energetikai struktúra, az érzelmi struktúra, a mentális és spirituális réteg. Ezt a legegyszerűbben úgy tudjuk elképzelni, mint például az érzelmeinket vagy a gondolatainkat. Ezek sem láthatóak, sem nem kézzelfoghatóak, mégis érzékeljük a létezésüket, sőt, nagyon is meghatároznak minket.

Az ember tehát egy több rétegből álló rendszer, ezeknek a rétegeknek a működése elválaszthatatlan egymástól – ezért ha az egyik rétegben felborul az egyensúly, az előbb-utóbb a többi rétegre is hatással lesz. Így fordulhat elő, hogy egy érzelmi konfliktus kivetül a testre – például a hosszan visszatartott harag megjelenik fejfájás formájában -, vagy a testben kialakuló betegség átíródik az érzelmi rétegre – például egy vérszegénység következtében megjelenik az apátia, demotiváltság érzése.

Ezért amikor kínai orvosi anatómiáról beszélünk, nem csupán a szerveknek mint anatómiai képleteknek a működésére gondolunk, hanem funkciókörök együttesére, melyek az emberi lény minden rétegére kiterjednek, tehát a személyiség szintjén is működnek. A kínai orvoslában ezért nem volt elrugaszkodott ötlet a test, és ezáltal az emberi lény működését a birodalom működéséhez hasonlítani, melynek központi figurája a császár, és az ő működését segítik a különböző hivatalok. Így az egyes szervek funkcióit bizonyos hivatalok képviselik. Íme egy rövid idézet a kínai orvoslás egyik legrégebbi, több mint kétezer éves mai napig is érvényes alapkönyvéből, a Sárga Császár Belső könyvéből, mely ezeknek a hivataloknak – vagyis az egyes szerveknek – a feladatát nevezi meg:

„A szív az uralkodó rezidencia, ahonnan az isteni tisztánlátás származik.

A tüdő a főminiszter hivatala, ahonnan az igazgatás és a szabályozás származik.

A máj a hadvezér hivatala, ahonnan a stratégia és a tervezés származik.

Az epehólyag a középső egyenesség hivatala, ahonnan a döntések és az ítéletek származnak.

A mellkas középső területe a miniszteri futár hivatala, ahonnan a jókedv és az öröm származik.

A lép és a gyomor az élés-és a gabonatár hivatala, ahonnan az öt íz származik.

A vastagbél az elvezetés és elterelés hivatala, ahonnan az átalakítás és módosulás származik.

A vékonybél a bőség biztosításának hivatala, ahonnan a dolgok átalakulása származik.

A vese a megerősítés hivatala, ahonnan a jártasság s az ügyesség származik.

A hármas melegítő a csatornákról és zsilipekről döntő hivatal, ahonnan a vízi utak származnak.

A húgyhólyag a tartományok és körzetek hivatala, ahol a testfolyadékok elraktározása, a Qi átalakítása történik.”

(Sárga Császár Belső könyve, III. könyv 8. fejezet)

Ez a leírás azt sugallhatja nekünk, hogy a kínai orvoslás az egyes szervekre úgy tekint, mint élő, lélekkel áthatott működésekre, melyek olyanok, mint a hivatalnokok, akik egész nap a császárt szolgálják, hogy a birodalomban harmónia és bőség legyen.