A tea és a mindfulness

Kung fuztál már teával?

Nem egy új extrém sportról lesz szó, melyben drága teáscsészéket tartva kell harci mozdulatokat tenni, hanem magáról a teáról és egy régi teaszertartásról, amit úgy hívnak, hogy Gong fu cha (ejtsd: kung fu csá) szertartás. És hogy hogy jön mindehhez a mindfulness? Ha megismered a Gong fu cha szertartást, inkább azt fogod kérdezni, hogyan is lehetne elválasztani a kettőt egymástól.

Ahhoz, hogy ne legyen idegen nagyon, amit írni fogok, érdemes tisztázni, mi is a tea valójában?

Tea alatt csakis a camelia sinensisre gondolok, azaz a teafélékre.

Az igazi tea nem egyszerűen csak egy ital.

Nem egyszerűen csak forralt víz benne úszkáló levelekkel (jobb esetben, rosszabb esetben filterrel).

A tea, egyszerűbb definícióval, elsősorban orvosság.

Bonyolultabban megfogalmazva: a tea a belső érzékelés és a spirituális növekedés tudománya.

Na ez mit jelent?

A tea a gondolkodás egyik lehetséges útja. Egy eszköz arra, hogy hogyan vélekedjünk a világról és az élet folyamatairól. Egy segítség ahhoz, hogy megérezd azoknak a dolgoknak a lényegét, amiket meg akarsz érteni. Hogy közvetlenül, és a lényük mélyén érezd meg a dolgokat, anélkül, hogy darabjaikra kellene szedned őket, hogy megérthesd a működésüket. A tea az intuitív megértés eszköze az analizáló, racionális megértés helyett.

Miért fontos ez?

Mert az élet lényegét, a világ igazán fontos jelenségeit nem lehet racionális gondolkodással felfogni. Hogy érted meg azt, hogy Isten? Hogy érted meg azt, hogy mit jelent a szeretet? Vagy a veszteség fájdalma? Mit jelent a halál? Ezeket nem lehet csak az eszünkkel megérteni, megközelíteni, teljes lényegükben befogadni. Ha nem kapcsolódsz össze a megértésen túl az élet jelenségeivel, kimarad egy dimenzió az életedből. Ha nem próbálod meg érzékelni is a másik embert, a másik gondolatait, érzéseit, a tavaszt vagy az esőt, akkor nem fogsz tudni kapcsolódni magával az élettel.

És akkor itt kapcsolódok vissza a teához.

A kínaiak a kezdetektől fogva sokféleképpen főzték le a tealeveleket. Az évszázadok alatt több teakészítési mód is kialakult, attól függően, hogy milyen céllal főzték. A Gong fu cha szertartás az egyik ilyen teakészítési mód. Azért szertartás, mert egyrészt előre meghatározott szabályai vannak, mit hogyan mikor kell csinálni, másrészt azért, amit egy szertartás tud biztosítani:

• megállást az időben
• összekapcsolódást valami mással, ami túlmutat a hétköznapin (ezt lehet transzcendenciának vagy ősöknek vagy Istennek vagy bárminek nevezni, mindenkinek hite szerint)
• múlt, jelen, jövő összekapcsolását

Hogy zajlik egy Gong fu cha szertartás?

Először is kell hozzá egy megfelelő apparátus:

• egy teázáshoz szükséges bambusz tálca (ami alul kivezeti a kiöntött vizet, vagy felfogja)
• kis méretű kínai teázáshoz szükséges porcelán, üveg vagy agyagból készült csésze (általában pár korty tea fér el benne)
• kínai agyagból készült teáskanna (az igazi kínai teáskannák egy speciális agyagból készülnek) vagy egy ún. Gaiwan (ami olyan, mint egy pohár, csak van fedője és alátét tányérja)
• egy kiöntő
• egy szűrő
• a teáscsészék megfogására szolgáló eszköz (csipesz)
• a tealevél adagolásához, kiméréséhez szükséges tálka és kanál
• vízforraló
• törlőkendő
• egy agyag figura, aki a Földanyát szimbolizálja

A Gong fu cha teaszertartás lényege, hogy a teázáshoz használatos csészéket, kannát vagy Gaiwant, illetve a kiöntőt az első adag forralt vízzel kiöblítjük, hogy átmelegedjen minden, majd ezt a vizet kiöntjük. Innentől már a teával foglalkozunk:

• ezután a tealeveleket a kannába vagy gaiwanba adagoljuk, és leöntjük egy újabb adag meleg vízzel
• ezt a főzetet nem isszuk meg, hanem leszűrjük a kiöntőbe, a kiöntőből pedig a csészékbe adagoljuk és a csészékből is kiöntjük
• minden kiöntésből öntünk a kis agyagfiguránkra, ezzel jelezve, hogy visszaadjuk a Földanyának, amit kaptunk tőle
• innentől kezdve a tea fajtájától függ, hogy hányszor ismételjük meg ezt a lépést, a szárított, préselt shu puer teáknál még kétszer, vagyis csak a negyedik főzetet isszuk meg, a fiatal vagy zöld teáknál a második főzet már iható
• az elkészült teát mindig megisszuk, és mindig frissen főzzük a következő adagot, vagyis a leveleket még jó párszor leöntjük vízzel

Ez most csak egy rövid összefoglalója volt ennek a szertartásnak, a részleteket kihagytam, és nyilván így nem is élvezhető. Két dolog miatt írtam le mégis:

• hogy érthető legyen, miért kapta a Gong fu nevet a szertartás, ugyanúgy, mint a harcművészet. A gong fu olyan munkát jelent, amibe nagyon sok energiát és tanulást fektetünk. Egy olyan eredményt, amit rengeteg gyakorlás előzött meg. A teaszertartásnak is az a lényege, mint egyébként a keleti harcművészeteknek is eredetileg: a tudat fejlesztése. A belső erő fejlesztése. A személyiség fejlesztése. A gyengeségeink felerősítése, gondozása, az erősségeink méltó és helyénvaló használata. A Gong fu cha szertartás is sok gyakorlást igényel, hogy az ember a végére elérje azt, amit a teaszertartás biztosítani szeretne: a belső erő felébresztését és érzékelését, és az intuitív megértést. Tágabb értelemben: a megvilágosodást, vagyis a dolgok egy nagyobb képben való érzékelését.
• a másik pedig az, hogy nem tudom, mennyire lehetett követni, de felhívnám a figyelmet, hogy a szertartás alatt a víz szinte állandóan mozgásban van, hiszen folyamatosan egyik edényből a másikba öntjük. Végtelenül megnyugtató élmény hallgatni a víz folyamatos csobogását. Ha ittál már így teát, akkor te is érezted, ahogy a szertartás végére ez a víz átmossa a lelkedet is – ezért orvosság a többi okon túl
  

És hogy jön akkor mindehhez a mindfulness?

Úgy, hogy a szertartás alatt bizony figyelni kell: ha nem figyelsz, leforrázod a kezedet. Maga a folyamat benne tart a figyelemben, nem engedi, hogy ide-oda cikázzanak a gondolataid. És hát ez is a lényege az egésznek: a teaszertartás behúz a jelenbe, leföldel. Arra hív, hogy érezd a frissen leforrázott tealevél illatát, hogy érezd az agyagkancsóban az agyag és a tealevél illatának keveredését, hogy érezd a különböző lefőzések közötti különbséget, hogy lassan ízlelgesd a teát, érezd minden változását, az első kortytól kezdve azután is, hogy már lenyelted. És érezd azt is, amit maga után hagy benned. Ha így iszol teát, egy igazi metamorfózison mész át észrevétlenül.

Tudom, nem igazítható a hétköznapi rohanáshoz egy ilyen szertartás (mert hát pont ez ellen van). Nem lehet mindig így inni a teát, és nem is kell. Mert nem lehet mindig transzolni.

Ennek a szertartásnak az a lényege, hogy időnként szakítsunk időt magunknak a megállásra. Hogy összpontosíthassuk az erőinket, hogy átdolgozhassuk magunkon a megszerzett tapasztalatokat, és kitisztíthassuk magunkból azt, ami már nem szolgál minket. Ha van lehetőséged ilyen szertartáson részt venni, ne hagyd ki, felemelő élmény lesz!