Tizennégy éve gerinctornázok. Az utóbbi években minden nap. Tizennégy éve nem fáj a hátam, ami nagyon nagy szó az előtte lévő évek néha mozdulatlanságig lebénító fájdalmai miatt.
De emlékszem pár évvel ezelőtt egy telefonhívásra. Vendégségben voltam, és egy kényelmes fotelben üldögéltem. Megszólalt a telefon, felvettem, lefolytattam a beszélgetést, majd leraktam a telefont. A beszélgetés némileg felzaklatott, de fáradt voltam, és indulni akartam hazafelé. Fel akartam állni a fotelből, és akkor, abban a pillanatban éreztem valamit, amit már nagyon régen nem. Nem tudtam kiegyenesedni. A derekamban egy erős fájdalmat és áthatolhatatlan merevséget éreztem. Sebaj, gondoltam, hiszen gerincterápiával foglalkozom, megoldom én ezt pillanatok alatt. Hazamentem, és lelkesen tornáztam, pihentem, tornáztam, pihentem, és ez így ment egy hétig. Enyhe javulás volt, de valamiért nem akart elmúlni a merevség. Kellett még egy hét, amin csodálkoztam, mert a torna elég hatékonyan tud segíteni. A lényeg, hogy minden helyreállt, gondoltam, de aztán egy újabb feszültebb helyzetre megint előjött. És kezdődött minden elölről. A torna arra jó volt, hogy mozgásban tartsam a derekamat, és nem merevedjen be még jobban, de továbbra is nehéz volt kiegyenesedni.
Ismerős ez a helyzet? Az úgynevezett becsípődések, lumbágó, hexenschuss (boszorkánylövés) stb. Látszólag egy rossz mozdulat vagy megerőltetés, cipekedés, huzat okozza. De ha túl sokáig fennáll, és minden javulást célzó terápia ellenére sem tűnik el a probléma, akkor érdemes gyanakodni, hogy van valami, ami fenntartja ezt az állapotot, és ez a valami nagyon mélyen bújik meg bennünk.
Az anatómiai elnevezése sacrum. Szakrális csont.
Ami szakrális, az eredendően megszentelt, az élet által szentesített. Szakrális azt jelenti, hogy megérinthetetlen. Nem kezdhető ki. Nem támadható. Szakrális az, ami a teremtés megkérdőjelezhetetlen értéke, alapelve, legősibb programja.
A keresztcsont anatómiailag a gerincoszlopot támasztja, ami a koponyát tartja. A koponya pedig az agyat védi. A gerincoszlopra a keleti hagyományokban mindig is úgy tekintettek, mint egy közlekedő csatornára, mint egy létrára. A magyar népművészetben életfa ábrázolásokat látunk a gerinc vonalán a ködmönökre hímezve. Ezt a csatornát (a gerincet) a rajta lévő lombkoronával (fej) a keresztcsont, a sacrum tartja. Ez ad mindennek alapot.
A keresztcsont második csigolyája a test súlypontja, vagyis a gravitáció középpontja. De nemcsak anatómiailag, hanem a pszichikum súlypontja is. Ez az a pszichikus gyökérzet, ami a fejben kivirágzik, vagyis a mélyről befolyásolja a döntéseinket.
A keresztcsont egyszerre erős, szilárd, és ugyanakkor a medence részeként mozgékony, hullámzó, finom mozdulatokra képes. A keresztcsont osztja szét az erőt a jobb és a bal lábak felé, ezáltal szabályozva és fenntartva az egyensúlyt a testünkben.
A keresztcsont a test egyik legerősebb csontja. A medenceüreg része, ahol a reproduktív szerveink találhatóak. Az élet legelemibb programjaival kapcsolódik (fajfenntartás, szaporodás), és az élet-halál kérdéskör utáni legmélyebb ösztöneinkkel kapcsolatos. Minden, amit itt őrzünk, túl van a megérthetőség koordinátarendszerén. Itt a legősibb, az életünk keletkezésével és fenntartásával kapcsolatos programjainkat őrizzük.
Vagyis a keresztcsont az a szakrális alapzat, amire a személyes létezésünk épül.
Az a hiedelemrendszer, ami az életünk értékeivel kapcsolatos igazságainkat tartalmazza. Az az alapelv, amiben a legmélyebben, megkérdőjelezhetetlenül és kikezdhetetlenül a kezdetektől fogva hiszünk. Nem tudatosan, hanem elemi szinten.
Amikor a deréktáji fájdalmaink erre a területre koncentrálódnak, akkor érdemes végig gondolni, hogy mi rendült meg az alapzatban? Milyen szent igazságnak tartott alapelvünk kapott egy olyan ütést az életeseményeinkben, hogy belerozzant az alapzat?
Amikor ez a terület lemerevedik, akkor látható, hogy valamihez túlságosan ragaszkodunk, ami éppen most mutatta meg a mulandóságát. Valami, amit szentnek és örökkévalónak hittünk, most összetört. Ezek mindig nehéz pillanatok, mert hiszen éppen azzal szembesülünk, hogy olyasmiben hittünk, olyan valamire tettük az életünket, ami nem volt igaz. Ezek az igazságok az életünk alapvető irányával, működésével, értékeivel kapcsolatosak.
Ez a terület akkor tud így megsérülni, amikor valami olyan változás áll be az életünkben, amire nem tudtunk felkészülni: ez lehet a családdal kapcsolatos, például felnő a gyerekünk és elköltözik, és hirtelen tudatosul bennünk, hogy megváltozott az élet. Ha nem tudunk együtt menni ezzel a változással, és nagyon az anyaszerepre építettük az életünket, akkor ez lehet egy trauma a sacrumban: „azt hittem – tudat alatt -, hogy a gyerekem mindig velem marad.”
De lehet egy munkával kapcsolatos igazság megdőlése is: „azt hittem, innen megyek nyugdíjba.”
Egy ötrészes reflexió ötödik része életünk évszakairól, azok kihívásairól, tanulságairól, és arról, hogy hogyan segíthetnek minket az évszakok a kínai öt elem tan szerint
Egy ötrészes reflexió negyedik része életünk évszakairól, azok kihívásairól, tanulságairól, és arról, hogy hogyan segíthetnek minket az évszakok a kínai öt elem tan szerint
Egy ötrészes reflexió harmadik része életünk évszakairól, azok kihívásairól, tanulságairól, és arról, hogy hogyan segíthetnek minket az évszakok a kínai öt elem tan szerint
© Copyright 2022. Ortutay Romola e.v.
